Dunaalmás
A település első írásos említése 1093-ban történt egy Szent László királyunk által íródott levélben. Almás abból a füzitői birtokból különülhetett el, amelyet István király adott a pannonhalmi apátságnak.
A tatárjárás alatt Almás is elnéptelenedett. A tatárdúlás során nagy területek váltak lakatlanná. A települések nagy része elpusztult és nem települt újra. A tatárok kivonulása után az elhagyott területeket, falvakat, városokat IV. Béla újra benépesítette a tatárdúlásból megmenekültekkel, nagyszámú külföldi telepesekkel és a visszahívott kunokkal.
Régebbi leírások szerint Mátyás király (1458-1490) többször járt Almáson. Komárom vármegye levéltárának középkori oklevele alapján I. Mátyás király komáromi várában 1490. január 27-én kelt adománylevelében Tóth Balázs jobbágynak Almás községben lévő házát és telkét, Almás és Neszmély községekben fekvő szőlőit minden adózás és kilenced fizetése alól mentesíti.
Híres volt Almás már a XVIII. században is jó boráról, kőbányájáról és fürdőhelyéről. Jó borát szívesen vásárolták, és így a szőlői szép hasznot hoztak.
Pincészetek: